Pszichológusok, partnerek és a többi anyuka is – mindenki ajánlja az anyukáknak, hogy gondoskodjanak arról, hogy legyenek szabad pillanataik. Sokan közülük gyakran lelkiismeretfurdalásban szenvednek, hogy gyermekeiket „a sorsukra“ hagyják és elmennek tőlük. Nagyon fontos, hogy minden anyukának legyenek szabad pillanataik – főleg pszichikai okokból. Miért?
Elkerüljük a kiégés tüneteit
Manapság gyakran foglalkozunk a kiégés tüneteivel. Nemhogy a múltban nem létezett volna, de manapság ebben a gyors időben, nagyobb elvárásokkal rezonál a társadalommal. Leggyakrabban hallunk a kiégésről, melyet a munkahely okoz, de nagyon nagy problémát okozhat a kiégés, melyet az anyaság okoz. Igen, ez is lehetséges. Főleg akkor, ha az anya azt gondolja, hogy tökéletesnek kell lennie. Ez csak egy mítosz, tökéletes ember nem létezik. Boldog gyermeket olyan anya tud nevelni, mely elég jó és mindent megtesz, ami tőle telik.
Pont a szabad pillanatok segítenek abban, hogy észrevegyük, hogy a hibák természetesek – főleg az anyaságban. Senki sem az égből pottyant, jobban számít az, hogy tanuljunk a hibákból és ne vegyük őket komolyan, mint az, hogy egyáltalán ne csináljunk hibákat. Ez senkinek sem tesz jót: anyának, gyereknek, partnernek, sem a családi kapcsolatoknak. Minden anyukának szüksége van a szabad pillanatokra, kikapcsolódásra, gondolkodásra, a gondolatok elrendezésére és arra a megértésre, hogy a tökéletesség nem létezik. Hogy a legjobb anyák akkor leszünk, amikor önmagunk maradunk és mindent természetesen fogunk csinálni. Ez a leghatásosabb megoldás a kiégés elkerüléséhez.
Az anyaságra nem fogunk kötelességként tekinteni
Amikor az anya nem tud találni egy pillanatot önmagára és nem tud „elszabadulni“ a gyerektől, a törődésre kötelességként kezd tekinteni. Gyakran megeshet, hogy negatívan tekint a helyzetére. Mert bárhogy is szereti gyermekét, a fejében megszólal a hang, ami azt súgja, hogy elkötelezett és nincs ideje önmagára és a hobbijaira. Ha ezt a helyzetet nem fogja oldani, túlnőhet rajta.
Ezért nagyon fontos, hogy a partnerünk mindig támogasson minket mindig, amikor szükségünk lesz egy szabad pillanatra, például hogy kössünk zoknit, menjünk el moziba, vagy nyugodtan élvezzük a filmnézést, miközben a partnerünk átveszi a gondoskodást a gyerekekről. Az apának ez egy kellemes változás lesz, és nekünk lesz esélyünk a feltöltődésre és élvezhetjük a tökéletes pszichohigiéniát. Így nem fogunk az anyaságra kötelességként tekinteni, melytől nem tudunk megszabadulni.
A szociális élet feléled
Az ember egy társas lény és az anyaság gyakran jelentősen megváltoztatja ezt a dolgot. Hirtelen a tevékenységünk többsége a gyönyörű, aranyos és főleg ártatlan teremtmény körül mozog és sok ismerősünk vagy barátunk ezt az új helyzetet nem érti meg. Ezért természetes, hogy a barátainkat gyakran nagy földrengés várja. Teljesen normális, hogy időt szeretnénk tölteni azokkal, akikkel valami összeköt és megértenek minket. Egy anyát csak egy másik anya értheti meg.
A probléma akkor keletkezik, amikor a kötelességeink miatt nem marad időnk arra, hogy más emberekkel találkozzunk. Csináljunk egy kis szabadot, bízzuk a gyerekeket a partnerünkre, nagyszülőkre, nénikére, vagy bácsikára. A társasági élet gazdagít – néha megmutatja azt, mennyire jó életünk van másokkal szemben, vagy segít, hogy elfelejtkezzünk a mindennapi gondjainkról, tökéletesen ellazulhatunk és az őszinte beszélgetésnek a legjobb barátnőnkkel pszichterapeuta hatása van.
Felszabadító érzésünk lesz, hogy a családunk nélkülünk is boldogul
Legalább egy kis időre. Mert továbbra is a családunk nélkülözhetetlen része maradunk, mely nélkül nem tudna teljesen működni. Sok anya attól fél, hogyan fog a partnere egyedül boldogulni a gyerekekkel, hogyan fognak boldogulni a gyerekek, nem e fognak haragudni, mi van, ha történik velük valami… Teljesen normális, ha az elválás a gyerektől és mások gondjaira bízása teli van kétségekkel. Főleg akkor, amikor ez a helyzet először fordul elő.
Az ilyen „elválás“ mindenkinek jót fog tenni: apának, anyának és a gyerekeknek is. Az apa a bizalom érzését kapja, melyet a partnere ad a kezébe, hogy egyedül is gondoskodni tud a gyerekekről. A gyerekek pedig új tapasztalatot nyerhetnek – az apa mégiscsak másképp gondoskodik a gyerekekről, mint az anya – és főleg második esélyt kapnak a kapcsolatuk újraépítéséhez. És az anya? Ha túlteszi magát az első félelmeken, már sosem fogja gyötörni kudarc érzete, ha el kell mennie egy találkozóra, a hivatalba, vagy a munkahelyre. Hiszen a partnere mindenről tökéletesen gondoskodik majd. Az idő, melyet az anya egyedül tölt, nemcsak neki, de az egész családnak segít.
