Kalapács, fűrész, gyalu, ragasztópisztoly, szögek, fúróhegyek, a fa illata és egy tökéletes kikapcsolódás. Mindez megtalálható az otthoni ezermesterségben, vagy ahogy sokan ismerjük, a barkácsolásban. Még nemrég csak a férfiak kiváltsága volt, manapság egyre több nő bátorodik meg és belekezd ebbe a hobbiba. Ha mi is azzal a gondolattal játszadozunk, hogy otthon mit barkácsolhatnánk? Ne habozzunk.
Miért adjuk át magunkat a barkácsolásnak
Manapság már az emberek egyre gyakrabban használják a kiégés kifejezést – főleg, ha munkáról van szó. Ezt temérdek tényező befolyásolhatja: a követelményektől kezdve, hogy mindennek azonnal kell lennie, a nem megfelelő környezeten keresztül egészen a megfogható eredmények abszenciáig. Ha könyvelők, menedzserek, tanárok, vagy programozók vagyunk, az eredményeink nem kézzel foghatóak, nem állíthatjuk ki őket egy polcra és így nem lelhetünk bennük örömöt.
A barkácsolás megoldhatja ezt a problémát – amikor belekezdünk egy madáretető elkészítésébe, felakasztjuk az erkélyre és egész télen nézhetjük az alkotásunkat és örülhetünk annak, hogy így a kismadaraknak is segítünk.
A barkácsolás egy tökéletes módja a pihenésnek, ha főleg az agyunkkal keressük meg a pénzt: a manuális munka pihenteti az agyat, segít a kikapcsolódásban és egy kis időre olyan problémákat oldhatunk meg, melyekre eddig nem is gondoltunk: milyen fát használjunk fel, hogyan tegyük össze a láda részeit, vagy hogyan ragasztjuk a virágokat a koszorúra. Egyszerűen mondva, a barkácsolás más szemléletet ajándékoz nekünk az élet és az értékek szempontjából.
Az ügyes kezek a fejben dőlnek el
Temérdek ember már belenyugodott abba, hogy a kezükkel nem képesek alkotni, mert mások ügyetlen, a tanárnő, mely bénának nevezte diákját a kiöntött tea miatt, vagy egy morcos nénike, mely mindig a fejünkhez vágta, ha valami nem sikerült az első próbálkozásra.
Az ember lehetőségei és határai végtelenek – a miénk is az. Ezért, ha attól félünk, hogy nem tudnánk készíteni egy gyönyörű virágkoszorút, madáretetőt, ülőrészt a kertbe palettákból vagy egy egyszerű polcot, képzeljük el azt, hogy meg tudjuk csinálni és hogy sikerülni fog. A hátunk mögött már nem fog állni az anyánk vagy az apánk, hogy mondogassa nekünk mennyire ügyetlenek vagyunk
Ezt magunkért csináljuk, azért hogy pihenjünk és kipróbáljunk valami újat. Ha valami egy kicsit görbe lesz – nem számít, legközelebb jobb lesz. A fontos csak az, hogy ne váljunk a gondolataink rabjaivá, melyeket mások ültettek a fejünkbe. Emlékezzünk: a kor csak egy szám, soha nincs késő valamit elkezdeni, a legfontosabb a kedv, türelem és az elszántság.
Kezdjük a könnyebb dolgokkal
Senki nem születik tanultan, még a legjobb asztalos sem tudott az elején egyenes lapot készíteni. Ezért kezdjük az egyszerű dolgokkal: nagyon fontos az, hogy eltaláljuk az érzéseinket – úgy, hogy egy kihívás és egy számunkra elérhető cél legyen.
Mindenki másfelé hajlik, de a munka a fával és a természetes anyagokkal nagyon gazdagító. Nyugodtan kezdhetünk faragni betűket egy kis vésővel a fakockába. Vagy készíthetünk egy lécből, vastag kötélből, reszelőből és pár szegből egy macskamászókát.
Hagyjuk magunkat a környezettől megihleti: nézzünk utasításokat a Youtube-on, jelentkezzünk egy érdekes workshop-ra a városunkban, nézzünk ötleteket a Pinterest-en és egyszerűen ragadtassuk el magunkat a gondolatainkkal.
A felkészülés a siker alapja
Még mielőtt bemegyünk a műhelybe, készüljünk fel – az alapja mindennek az, hogy tudjuk, mit akarunk csinálni. Ennek a tervnek az alapján készítsünk egy rajzot méretekkel, jegyezzük fel, hol lesznek az összekötések és próbáljunk gondolkozni a művünkön nagyobb méretekben. Milyen fa a legalkalmasabb, milyen szerszámokra lesz szükségünk, melyik rész lehet a legnehezebb, és hogyan kerüljük el? Ha rendesen odafigyelünk, a műhelyben töltött idő nagyon kellemes lesz és az eredmény biztosan varázslatos lesz. Csak bátran!
