Egy újabb családtag érkezése mindenkinek kihívás – nem csak a szülőket és nagyszülőket, de a leendő testvéreket is megviseli. Ha van otthon kisebb gyerek és nem akarjuk alábecsülni a szituációt, gondoljuk át, hogyan készítsük fel a kislányt és kisfiút erre az életbeli változásra. Mit nem szabad elhanyagolni egy másik gyermek érkezésekor?
Érvényes az alapszabály – minél kisebb a gyerek, annál később kell neki elmondani, hogy új családtag van érkezőben. Ennek semmi köze a titkolózáshoz, hanem inkább praktikus nézőpontjai vannak – a gyerekek 18 hónapos, 2 éves korukig csak rövidtávú memóriával rendelkeznek, nem képesek még érzékelni az időszakokat és lényegében csak a jelenben élnek. Éppen ezért jó egy ilyen újdonságra csak akkor felhívni a figyelmüket, amikor az anyuka már szinte megy a kórházba, hogy onnan hazahozza a kisöcsit vagy kishugit.
Természetesen nem ártunk vele, ha a kicsinek az új jövevényről már a terhesség első hetében szólunk, készüljünk fel azonban rá, hogy nem fogja érteni. Az idősebb gyerekeknél szintén érvényes, hogy minél korábban, annál jobb. A gyerekek 3 éves koruktól kezdve igénylik azt, hogy az új változásokhoz, mely az életükben bekövetkezik, hosszabban legyen idejük alkalmazkodni. Sokat magyarázzunk, menjünk bele a részletekbe, adjunk időt a hosszantartó kényeztetésre, engedjük a hasat simogatni, a babának közösen olvasni vagy zenét engedni neki.
1. Egyedül aludni
Szülés előtt sok szülő áthelyezi a gyereket a gyerek saját nagyobb ágyába és a kiságyat a babának szabadon hagyja. Ha ezt tervezzük, készítsük fel rá őt időben szülés előtt, hogy a gyerek ne érezze félrelökve magát és az új kistestvérre ne úgy nézzen, mint egy betolakodóra az ő kiságyában. Óvatosan helyezzük át a kicsit az új ágyába csupa játék közé, a kisbabának pedig válasszunk közösen új játékokat és új takarót.
2. Hétvégék a nagymamánál
Sok gyereknek nagy megpróbáltatás, amikor az anyuka több napig van távol a kórházban, és onnan egy testvérkével tér vissza. Igyekezzünk a gyereket rászoktatni az anya nélkül töltött időre (kezdjük el már a terhesség 8. hónapjában), előbb kapcsoljuk be a folyamatba a nagymamát és közösen, fokozatosan növeljük az időt, amit egyedül csak a mamával tölt, hagyjuk a gyereket ott az ebéd utáni alvás idejére, és legyen az ébredés után is a nagymama vele. Fokozatosan kibírja majd az egész éjszakát is. Nem jó a kicsit azonban elaltatni és elmenni – ha ébredés után nem lát minket és elalváskor még ott voltunk, csalódott lesz. Habár nehéz és lehet elképzelhetetlennek tűnik, a kicsiket a nagymama, a nagytesó és a férj is képes elaltatni. Gondoljunk arra, hogy ők lesznek vele szülés közben is.
3. Semmi nagy változás
Az esetleges pelenkáról, anyatejről való leszoktatást, vagy a saját szobára való átszoktatást elegendő idővel a szülés előtt valósítsuk meg, vagy legalább fél évvel a szülés után, hogy az idősebb gyerek ne érezze magát nemkívánatosnak, rossznak, és teljes egészében ott legyünk, ha szüksége lesz ránk. Ha ugyanolyan időszakban találkozik például a bili, a szülés és a dac, nem lesz könnyű dolgunk. Semmit se hányjunk azonban a szemére és igyekezzünk a pihenésre is időt szánni, ha lehetséges, gyűjtsünk új energiát és egyedül is töltsünk időt. Ne feledjük, hogy egy üres pohárral senki szomját nem tudjuk eloltani.
4. Ajándék
A szülésre vigyük magunkkal játékot is – ideális egy baba vagy maci, amit az idősebb gyereknek látogatáskor odaadunk. El lehet neki magyarázni, hogy most már közösen fognak gondoskodni a babáról, hogy együtt adnak majd neki enni, együtt csomagolják át és kocsikáznak majd vele.
Mit tegyünk, ha a nagy elutasítja a kistestvért?
Természetes dolog, ahogy az is, ha minket ez frusztrálni fog. Gondoljunk azonban arra, hogy ez csak ideig-óráig tart. A gyerekeket egy percre se hagyjuk magukra – az idősebb testvér ugyanis ilyenkor elakarhatja bújtatni a babát, betakarni pelenkával, vagy hasonló dolgokkal akaratlanul is bántani. Ebben az esetben kell a türelem – alaposan magyarázzuk el neki a dolgot, de ne győzködjük őt, jelöljünk ki időt arra, amikor csak az idősebb gyerekkel vagyunk. Ne halmozzuk el őt azonban felesleges ajándékokkal vagy élményekkel, mert megeshet hogy olyan fázisba kerül, amikor egyre többet és többet akar majd.
A legértékesebb tanács pedig teljesen evidens – ne legyenek elvárásaink, ne dramatizáljuk a helyzetet, és a lehető leginkább őrizzük meg nyugalmunkat. Ez valójában az, amit egy gyerek ténylegesen érzékel. Ha ez nem megy az elképzeléseink szerint, ne őrlődjünk rajta. Hiszen ez csak egy IDŐSZAK.
