A korszak, amikor a figyelmünk középpontjában az egyetlen kis drágánk áll véget ér egy új családtag érkezésével. Gyakran megesik, hogy az idősebb gyerekek féltékenyek lesznek a fiatalabbra – olykor akár annyira, hogy egy elviselhetetlen dackorszak következik be, a hároméves gyerek is cumizni és szopizni akar, akkor is, ha már le van szoktatva róla, esetleg újra elkezd bepisilni. Hogyan kezeljük ezt? Itt is érvényes, hogy a legjobb a megelőzés. És ha esetleg nem győznénk, akkor a következő tanácsok is segíthetnek.
Minden gyerek más, néhányuk már alig bírja kivárni a kistestvért, másoknak az új szituáció nem annyira tetszik, a kisebb gyerekek pedig az egészet sokszor nem is értik. Minden kapcsolatnak azonban a kommunikáció az alapja. Fontos a gyerekeket egy következetes beszélgetéssel az új helyzetre felkészíteni és lassacskán elmagyarázni nekik, hogy a kistestvérnek mire van szüksége, hogy ő lesz az új barátja, akiről gondoskodhat, akivel később játszhat. A család egy újabb taggal gyarapodik, akit nagyon fog szeretni és akinek szüksége lesz az ő társaságára.
Mutassunk gyerekeket a testvéreikkel
Mindig, ha alkalmunk lesz rá, mutassunk testvérpárokat, akik együtt vannak és emlékeztessük a gyermekünket, hogy neki is lesz saját kisöccse, kishúga, akivel ugyanígy együtt játszhatnak majd. Ha van kedvenc nagynéni vagy nagybácsi, akkor magyarázzuk el a kicsinek, hogy a testvér milyen jó dolog, ahogy nekünk is van. Abban az esetben, ha a családban nincsenek jó viszonyok, a gyerekek előtt ezt feleslegesen ne oldjuk, hogy még véletlenül se mélyedjen el benne a rosszérzés vagy a félelem.
A nagyobb gyereket is kapcsoljuk be a gondoskodásba
A gyerekek szeretnek a szüleikkel közösen időt eltölteni és érezni, hogy hasznosak. Kapcsoljuk hát be őket az új családtagról való gondoskodásba és a háztartásba. Osztályozzuk a ruhatárat, rendszerezzük az öltözékeket, akasszuk ki a nedves fehérneműt. Munka közben ne felejtsük el a gyereket megdicsérni és mesélni neki arról, milyen jó egy ilyen kis segítő nekünk. Ne kritizáljuk, akkor sem, ha nem az elképzeléseink szerint alakulnak a dolgok.
Válasszunk közösen ruhákat
Menjünk együtt bevásárolni. Hagyjuk, hogy a kicsi magának, sőt, a kis jövevénynek is válasszon ruhát, így fontosnak érzi majd magát. Az új ruhadarabot ráadásul azzal a helyzettel kapcsolja majd össze, amikor valamit ő választott ki a kistestvére számára.
Mit ne tegyünk:
– Ne bagatellizáljuk el a helyzetet. Ne mondjuk a gyereknek, hogy valójában semmi sem történik. Tudatosítsuk, hogy nemrég még egykeként nevelkedett és most a figyelem megoszlik egy fiatalabb családtag irányában. Mondjuk a kicsinek, hogy megértjük őt, hogy most más, de szükségünk van a segítségére, hogy mindenkinek jobb legyen.
– Ne dramatizáljuk túl sem. Hogy már olyan nagyfiú/nagylány és mégis bepisili…. A gyerekek számára ez egy új és megerőltető helyzet, ezért minden egyes balesetet megértéssel és türelemmel kezeljünk.
– Ne legyenek magasak az elvárásaink. Magunkkal és a gyermekkel szemben sem. Ne helyezzünk túl nagy felelősséget rá, amely megijesztheti. Ugyan ő a segítő, de az erős anya szerepe a miénk.
Ne feledjük, ez a helyzet mindenkinek más, a türelem és a megértés egy teljesen új dimenzióba lép általa. Kommunikációval és szeretetteljes hozzáállással azonban játszva legyűrhető. A figyelem ugyan megoszlik az új tag irányába is, a szeretet viszont megsokszorozódik.
