Már nem akaródzik pelenkákat vásárolni és átcsomagolni a kicsit? Jön a nyár, ami ideális időszak a pelenkáról való leszoktatáshoz. Természetesen szükséges figyelembe venni azt is, hogy a gyermek milyen korban van. Hiszen mi akarhatjuk ugyan, de főleg a gyereknek kell felkészültnek lennie rá.
Elsősorban a fiziológiai szintű felkészültségnek kell kitűnnie – amikor a gyerek már képes a záróizmokat kordában tartani és elég érett ahhoz, hogy felfogja, mit szeretnénk tőle (körülbelül 18 hónapos korától kezdve). A leszoktatásnak rendben kell zajlania és olyan időszakban, amikor a gyermekre nem vár más egyéb változás. Nem kell a leszoktatást túlságosan gyorsan beütemezni, hogy a gyereknek ezen ne kelljen stresszelnie.
A nyár ideális időszak, amikor is a gyereket motiválhatjuk afelé, hogy a dolgát úgy végezze el, akár egy „felnőtt“. A nyári forróságnak köszönhetően a kicsi is jobban érzi majd magát pelenka nélkül, és így az ösztönzés máris a duplájára nőtt. Az apróbb balesetek persze természetesek, nagy adag türelmet kell tanúsítani, hogy megelőzzük az olyan hibákat, amikor a folyamatot blokkolhatják. A nyár további előnye, hogy az apró baleseteket gyorsabban orvosolhatjuk, és nem kell attól tartani, hogy a gyerek megfázhat. A lényeg, hogy vigyünk magunkkal mindig váltásruhát, hogy legyen mibe átöltöztetni őt.
Miféle akadályokkal találkozhatunk a pelenkáról való leszoktatás során?
A kicsi elfelejti, hogy nincs rajta pelenka
A leszoktatás elején a kicsik könnyen elfelejtik, hogy nincs rajtuk pelenka. Főleg egy játék hevében, vagy amikor zavartak. Ne legyünk ilyenkor szemrehányóak, igyekezzünk megkönnyíteni a helyzetet és biztosítani őket arról, hogy semmi rossz nem történt. Mindig legyen kéznél váltásruha, hogy azonnal átöltöztethessük őket.
A gyerek minden 5 percben WC-re akar menni
A kicsi magától kéredzkedett a vécére, aminek nagyon megörültünk, ám ezután már minden negyed órában a bilire akar ülni? Még ha szinte biztosak is vagyunk benne, hogy nem fog történni semmi, ne tagadjuk meg tőle, hogy a bilire üljön, „már megint“ vagy a „később“ mondatokkal…. Ebben a fázisban a gyerek azt hiheti, hogy többször okoz örömet, ha többször kéri a bilit. Ráadásul az is lehet, hogy még nem sajátított el minden érzést. Az első napokban legyünk rendkívül türelmesek, de fokozatosan próbáljuk őt bátorítani, hogy egyedül üljön rá a bilire. A bili ezesetben legyen mindig ugyanott és a kicsit öltöztessük úgy, hogy egyedül is egyszerűen le tudjon vetkőzni (kerüljük például a kantárosnadrágokat vagy a kapcsos bodykat).
A gyerek megtagadja a bilire ülést
Elég gyakran megesik, hogy a gyerek elutasítja a bilit, mintha szó szerint félne tőle. Próbáljunk a kicsivel menni az üzletbe, hogy maga válassza ki a bilijét, így felkészíthetjük őt a csomagoláson olvasott képes történettel is. Ha ennek ellenére sem hajlandó ráülni, ne erőltessük. A helyzet csak romlana és a gyerek lehet nincs is felkészülve. Gyakran előfordul az is, hogy a gyerek kihagyja a bilit és hamarabb megfelel neki a leépítés, ha vécére mászkál.
Bepisilés nélkül háromból egy napot
Napok múltán, amikor a gyerek már egyáltalán nem pisil be, mindig szépen kikéredzkedik, vagy maga ül rá a bilire, eljön az a nap, hogy pár napon alatt bepisil akár tízszer is. Ebben az esetben se szidjuk le, és ne adjuk vissza rá a pelenkát sem. Még ha nem is tűnik úgy, de a gyerek ebben az esetben egy hatalmas fejlődésen esik át. Lehet, hogy csak nincs jó napja, vagy valamilyen változás állt be nála, esetleg túl fáradt, vagy csak a figyelmünkre vágyik, de az is lehet, hogy még kisbabának szeretné érezni magát….
Ez az állapot nem csak a leszoktatás elején fordulhat elő, hanem néhány év múlva is előjöhet (főleg, ha nagyobb változás áll be, mint például a testvérek születése). Ebben az esetben is érvényes, hogy a gyerekkel nem szabad kiabálni. Őrizzük meg derűnket, és emlékeztessük rá, hogy milyen szuper dolog bilire ülni.
