Scrollozza néha az instagramot, miközben gyermekét szoptatja? Elcsen egy fél órácskát magának, azzal a kifogással hogy valami sürgőset kell elintézni a konyhában és csak álldogál ,rejtőzködik a gyerekek és a férje elől? Egy perc csöndért túllépi a határait és nem kapcsolja be a TV-t a gyerekeknek elalvás előtt? Nemkell hogy lelkiismeret furdalása legyen. Ezek a dolgok még nem csinálnak automatikusan önből rossz anyát. Ezek valamelyikét minden anya megteszi.
… ha nincs minden tip-top elrakva
A tökéletességre törekszünk – nők, feleségek, anyák, üzletasszonyok. Néha megfeledkezünk arról, hogy a tökéletességet nem lehet egyszerre minden téren fenntartani. Az anyaság megtanítja a kompromisszumokra. Ha választani kell a felmosott padló vagy egy rövid szünet között egy csésze kávé mellett, amíg a csöppségek alszanak, válassza nyugodtan a második lehetőséget. Lehet hogy egy gyerek mellett ezt nem így érzi, vagy kettő vagy három mellett – de mindannyian különbözőek vagyunk. Az ami egyesek számára kicsinységnek tűnik, mások számára sok erőbe telhet. Ha nem bír még teljesen kitakarítani is, az teljesen rendben van.
… ha nem főz minden nap
Megmelegíteni a tegnapi csirkét és rizottót készíteni belőle, egyáltalán nem szégyen. Nemkell minden nap főzni a gyerekeknek, még akkor sem ha azt a nagyi vagy az anyós megszólja. Cselekedjen logikusan és ökologikusan. Szóval csak semmi bűntudat!
…. ha néha nincs kedve játszani
Egy átvirrasztott éjszaka után legszívesebben bebújna a kanapé alá és soha nem mászna ki onnan? Nincs kedve háromszor kivizsgálni egy nap a macipácienst? Respektálja önmagát. Párszor nem gond, de néha egyszerűen nem megy. Próbálja meg nyugodtan elmagyarázni a kicsinek, hogy ez ma egyszerűen nem megy, és hogy szüksége van egy kis pihenésre. Fontos hogy már kis koruktól lássák önt a gyerekek pihenni. Így könnyebben megtanulják, hogy a pihenés hozzá tartozik a mindennapokhoz, így nem fognak mindig propellerrel a hátsójában szaladgálni. Tehát épp egy új nevelési módszert vezetett be!
…. ha néha azt találja ki, hogy a játszótér zárva van
Összefügg az előző ponttal. Az mindegy hogy épp nem is esik.
… ha néha megengedi hogy a telefonon játszanak
Egy hosszú utazás, végtelen várakozás az orvosnál, gutaütés a pénztárnál… Ön pedig lelkiismeretfurdalással a kezébe nyomja a telefont. Na és? Ha ezt nem rendszeresen nap mint nap teszi, akkor semmi baj sem történik.
… ha néha felemeli a hangját
Az anyák is csak emberek. Ha épp elpattanni készülnek az erek a fejében és ráordít a gyerekekre, az nem csinál önből automatikusan anya-szörnyet. Szépen kérjen bocsánatot és magyarázza meg hogy mi is történt. Ezzel is példát mutat, hogy hogyan kell megoldani egy megoldhatatlan szituációt.
… amikor csak a sírás segít
Van amikor már nagyon sok. Nagy a nyomás, problémák, érzelmek, a végtelen körforgás az iskolából összeszedett betegségek körül, mosás, vasalás az üres hűtőszekrény. Ez mindenkinél megesik.
… amikor már vissza vágyik a munkahelyére
A legjobb anyukák közé tartozik, de már vágyik vissza a munkahelyére? Kedve lenne újra valami olyat csinálni aminek „értelme van”, nemcsak homokból kalácsot sütni? (Akkor is, ha természetesen tudja hogy amit most csinál, annak van a legnagyobb értelme) A szakemberek ezt pozitívan látják. Ha a gyermek másokat is teljesen elfogad, akikkel biztonságban érzi magát, (férj vagy gondozó, esetleg nagyszülők) és ha ennek köszönhetően a gyermekhez elégedettebben tér haza, akkor vágjon bele!
Végül zárószóként. Respektáljuk önmagunkat. Respektáljuk önmagunkat mint nő, anya, respektáljuk a különböző nevelési szokásokat, respektáljuk a különböző családi mintákat és a más normákat, respektáljuk a kekszreggelit és azt is hogy 3 éves korig tilos a cukor. Respektáljuk a határokat és forduljunk megértéssel más anyák iránt. Még akkor is ha a kis ártatlant a karjánál fogva húzza kiabálva a játszótéren. Ezekben a dolgokban minnyájan egymáshoz tartozunk!
