Aktívan éljük a stresszel teli életünket. Sietünk a munkahelyen, sietünk otthon, tökéletesek akarunk lenni. Elfelejtkezünk arról, hogy a legkisebbek számára pont mi vagyunk a példaképek – azzal is, hogy nem köszönünk az elárusítónak a boltban, vagy lemondjuk a szomszédot, mely épp egy új autót vett. Mit tegyünk és mit ne tegyünk, ha egészséges példaképekké szeretnénk válni gyermekünk számára?
1. Mobiltelefon a felébredés után
… és, mint utolsó dolog az elalvás előtt. Tabu! Nem tudunk egy kicsit sem unatkozni, függünk a dopamintól és az állandó ösztönzőktől – ilyen a mi generációnk. Igyekezzünk egy kicsit dolgozni magunkon és tanuljunk meg magunkkal lenni, csendben. Így jó példává válunk a gyermek számára. Az unalom nem rossz, ösztönző, fontos és támogatja a képzelőerőt. Mutassuk meg gyermekünknek, hogy a semmittevés is az élethez tartozik és főleg minél kevesebbet nyúljunk a mobiltelefonhoz.
2. Agresszivitás és kiabálás
Fáradtak vagyunk a munkától, a gyerek szinte minden félórában felébred, mert fájnak a fogai, vagy az idősebb tininek problémái vannak az iskolában és nekünk már teli a hócipőnk. A dühkitörés a gyermek előtt nem egy szokatlan dolognak számít, azonban nagyon fontos az, hogyan állunk majd a helyzethez. Kérjünk bocsánatot és magyarázzuk meg, miről van szó, magyarázzuk (a szavak értelmét már egy 9 hónapos gyermek is megérti!). A gyerek így megérti, hogy az emóciókat kordában lehet tartani. Feleslegesen ne kiabáljunk és ne töltsük ki haragunkat a család többi tagján, sem a háziállatokon. Ebben is a gyermek példaképnek vesz minket.
3. Rágalmazás
Ne beszéljünk másokról csúnyán, ne nevessünk ki másokat. A gyerek mindent lát és mindent példának vesz! A gyerekek maguktól nem kárörvendők, soha nem kívánnak valakinek valami rosszat, mindez csak utánzott tulajdonság. Igyekezzünk pozitívak és szerető emberek lenni, ha sikerül, pont ilyen gyermeket fogunk felnevelni
4. Hazugságok
Most nem mehetünk a játszótérre, be van csukva. A fogorvosnál egyáltalán nem fog fájni! Kerüljük el a hazugságokat. A gyermeknek nem kell megmondani, hogy a fogfúrás fájdalmas, de készítsük fel őket arra, hogy kellemetlen is lehet. Ha hazudunk a gyermeknek, megrongáljuk a bizalmát nemcsak önmagunkkal szemben, de az egész világgal. Kicsi korukban mi jelentjük nekik az egész világot!
5. A helyzet könnyítése
Hiszen ez semmi, csak otthon hagytad az autódat! Ennyire biztos nem fájt, miért sírsz? A helyzet könnyítése egyáltalán nem segíti a gyerek empátia és megértés érzetének kialakulását, növekedését – két érték, melyek a társadalomból veszettül hiányoznak. Még ha nincs is kedvünk, de az az érzésünk, hogy a gyerek minden kis hülyeségen elsírja magát és túlérzékeny, ereszkedjünk le az ő szintjére, öleljük meg őket, kérdezzünk rá az apróságokra és találjunk mindenre közösen megoldást – menjünk vissza haza az autóért vagy vigyük haza a sétáról a „játékát” – például egy levél vagy bot, fújjuk meg ha megüti magát, öleljük meg. Egyes időszakokban a gyerekek túl érzékenyek, figyelemre, érintésre van szükségük, minél jobban a lelkükhöz tudunk szólni, annál hamarabb elmúlik ez az időszak.
